Sziasztok!
Ebben a bejegyzésben elhoztam a Threatened c. Michael Jackson-fanfiction tizenhatodik részét. Jó szórakozást!
Üdv,
Barbi
*****16.fejezet*****
Michael
Sanchez magából kikelve indult el felém, kezében egy nagyobb késsel. Az eszköz fémből készült pengéje olyan hosszú volt, hogy biztosra vettem, egyetlen szúrással borzalmas károkat tudna tenni a testemben. Nem tagadom, eléggé meg voltam ijedve. Már lélekben felkészültem a borzalmas kínokra és a tudatra, hogy többé nem láthatom a szeretteimet csupán azért, mert egy őrült a fejébe vette, hogy a húga halála az én hibám. Annyi mindent szerettem volna még elmondani Abigailnek! El akartam vinni őt nyaralni, megmutatni neki az élet napos oldalát... Most pedig minden szertefoszlik. Szórakozottan elkezdtem visszaszámolni: tíz... kilenc... nyolc... hét... hat... öt... négy... már csak néhány lépés és elér a végzet... három...
Ekkor mennydörgésszerű hang rázta meg az egész épületet, a súlyos ajtó pedig úgy dőlt ki keretéből, mintha csak egyszerű papírból lenne. Szapora léptek zaja ütötte meg fülünket, majd néhány másodperc múlva Daryll feje jelent meg a homályos helyiség ajtófélfájánál. Ezt látva Sanchez valószínűleg úgy gondolta, hogy az utolsó néhány percet még kihasználja, ugyanis őrjöngve futni kezdett felém, de számára már késő volt.
- Még egy lépés és szitává lövöm az agyad! - Daryll egyenesen a férfi fejére szegezte pisztolyát, készen állva arra, hogy meghúzza a ravaszt. A srác fiatal volt ugyan, de úgy tűnt, nem szállt inába a bátorsága az éles helyzetekben sem, márpedig ez a véleményem szerint abszolút annak számított.
Sanchez azonnal megállt, Daryll emberei pedig rögtön a segítségünkre siettek. Miután kiszabadították a kezeimet, akkor vettem észre, hogy a csuklóm égővörös színben pompázott, amit eddig teljesen figyelmen kívül hagytam, hiszen a fizikai fájdalom semmi volt a lelki terrorhoz képest, amit a bűnbanda okozott nekünk.
- Abby! - A kislány szinte repült a karjaimba, olyan sebességgel közeledett felém. Most, hogy újra a kezemben tartottam az irányítást és biztonságban tudhattam a lányomat, jelentősen pozitívabban tudtam gondolkodni.
- Daryll! Van valakinél telefon? - fordultam az imént említett fiatalhoz, aki azon nyomban a kezembe nyomott egy készüléket. Rekordgyorsasággal tárcsáztam Bill számát, miközben azon imádkoztam, hogy valóban minden rendben legyen.
- Halló, kivel beszélek?
- Istenem, Bill! Megtaláltak minket még így is, hogy eljöttünk...
- Mike? Kérlek, mondd, hogy jól vagytok!
- Nagyjából. Daryll és egy csapat, számomra teljesen ismeretlen ember ránk talált, de... még sosem voltam ilyen közel a halálhoz, Bill - a mondat utolsó részét már suttogva mondtam, hogy csak ő hallhassa. A sokk és a kétségbeesés keveréke még csak most jutott el a tudatomig, mintha eddig jelen sem lett volna ez a két érzés. - Kérlek, küldj erősítést!
- Rendben, de addig próbáljatok kitartani, ameddig csak lehet!
- Ühüm - mormoltam a telefonba, majd köszönés nélkül leraktam a hívást. Mivel időközben egy félreeső sarokba sétáltam át, így vissza is kellett mennem a többiekhez.
Abigail
- Elrendeztem a dolgokat, Bill emberei nemsokára megérkeznek - mondta az apám mélyebb, sötétebb tónusú hangon. Soha nem hallottam még így beszélni őt, de nem volt időm csodálkozni rajta, mert az események újabb fordulatot vettek.
A semmiből hirtelen Sanchez ugrott elő, kezében a késsel, amivel eddig is fenyegetett minket. Gyorsan és halálosan közelített apám felé, és mielőtt még cselekedhettünk volna, ő már elé is került. Úgy tűnt, mindenképpen azt akarja, hogy Michael bűnhődjön azért, amit tulajdonképpen el sem követett. Szerencsére Daryll még nálunk is gyorsabban kapcsolt: a kritikus pillanatban apám elé ugrott, így a kés az ő mellkasát találta el apámé helyett.
Ezután az események hipergyorsasággal zajlottak körülöttem, de én úgy éreztem, mintha egy burok venne körül: ügyet sem vetve a többiekre azonnal a fiúhoz rohantam, a fejét az ölembe téve próbáltam nyugtatni.
- Én... Meg-megpróbáltam... é-én... - kezdte volna, de a szájára tettem a kezem, arra sarkallva, hogy hallgasson. Amíg néhányan próbálták elállítani a vérzést, amit a kés okozott, addig én erősen szorítottam a kezét.
- Te mindent megtettél, amit csak tudtál! Ha te nem vagy, az apám mostanra már halott lenne, hiszen az az állat már darabokra szedte volna. Szeretném, ha tudnád, hogy örökre hálás leszek neked!
Daryll mosolyogni próbált, de csak egy halvány fintorra futotta neki. Amikor már vért köhögött fel, tudtam, hogy nem fogjuk tudni megmenteni. Bármennyire is tisztában voltam ezzel, képtelen lettem volna magára hagyni, így mellette maradtam, miközben a homlokát és az arcát simogattam.
Az utóbbi időben elég közel kerültünk egymáshoz. Esténként, ha éppen nem adódott semmi más dolgunk vagy nem tudtuk magunkat máshogy lekötni, leültünk kártyázni vagy csak beszélgetni. Emellett elég sokszor ő volt az, aki elkísért sétálni, ha úgy tartotta kedvem. Most, ahogyan magatehetetlenül feküdt az ölemben, a percek kínzó lassúsággal teltek. Úgy éreztem, a szívem megszakad érte.
- Sajnálom - motyogta alig hallhatóan, miközben az élet lassan kihunyt a szemében. Teljesen erőt vett rajtam a bánat és a bosszúvágy erőteljes keveréke, a lelkemen újabb sebet ejtve.
- Lelj békére, drága Daryll - suttogtam neki, miközben egy puszit nyomtam kihűlt homlokára, majd óvatosan felemeltem a fejét és leraktam a padlóra. Amint felpattantam, azonnal keresni kezdtem tekintetemmel a haláláért felelős személyt, és amikor megtaláltam, nagy sebességgel indultam felé. Már csak néhány lépés választott el célomtól, amikor valaki erősen megfogott a vállaimnál fogva.
- Eressz el! - Üvöltésem visszhangot vert a helyiség ódon falai között, de a visszatartó erő nem szűnt meg. Kapálózva és rugdalkozva próbáltam szabadulni, sikertelenül. Hirtelen erőt vett rajtam a fáradtság, majd szinte rögtön minden elsötétült előttem.
Michael
Két teljes nappal később még mindig Abigail ágya mellett gubbasztottam. Akárhogyan is próbáltak elrángatni mellőle, én nem hagytam magam. Több sikertelen kísérlet után végre megértették, hogy úgy érzem, a lányom mellett a helyem, ezért nem nyaggattak tovább.
Az eltelt napok eléggé eseménydúsnak bizonyultak. Miután megérkezett Daryll és a csapata, harcba keveredtek a banda még megmaradt tagjaival. Eleinte úgy tűnt, kilátástalan a helyzet, de az egyik srác eléggé ügyesnek bizonyult ahhoz, hogy megfordítsa a szituáció állását egy jól irányzott fejlövéssel. Habár kellően előnyünkre vált a fiú tettrekészsége, Daryllt mégis elveszítettük. Az őt ért végzetes támadás után embereink elfogták és megkötözték Sanchezt, de azt az undorító, gúnyos vigyort már nem tudták letörölni annak a féregnek az arcáról.
- Apa... - hallottam meg magam mellől Abby rekedtes hangját. Emlékeim kavargó forgatagán átverekedve magam azonnal a lány felé fordultam és megfogtam a kezét.
- Itt vagyok, kincsem. Hogy érzed magad?
- Sokkal jobban, bár még mindig tudnék aludni - mosolygott. - Mi történt velem?
- Az orvos azt mondta, kimerültél a sok stressztől, ami ért téged. Már két napja...
- Micsoda?! Két teljes napig aludtam? - hangjából jól kivehető volt a magára való neheztelés. Némán bólintottam, mire ő szitkozódni kezdett. Amikor picit lenyugodott, elmeséltem neki mindent.
- Sanchezzel most mi fog történni? - kérdezett rá arra a dologra, amitől a legjobban tartottam. Még én magam sem tudtam semmit sem biztosra mondani.
- Egyelőre Texasban van egy börtönben. Azért oda vittük, mert abban az államban elfogadott dolog a halálbüntetés. Noha tudod, hogy nem jellemző rám ez a fajta viselkedés, de úgy érzem, azok után, amit az a féreg tett, megérdemli, amit kaphat ott. Ráadásul az a hely az egyik legjobban őrzött börtön Texasban.
- Mikor derül ki az ítélet?
- Még folynak a tárgyalások, de úgy sejtem, nemsokára tudni fogunk róla. Ha édesanyádon kívül sikerül még más ember halálát is az ő számlájára írni, akkor szinte nyert ügyünk van, ehhez azonban szükségünk van bizonyítékokra. Vannak különböző rendvédelmi szervek, amik figyelik a jelenlegi Valiente-székhelyet, így könnyen beszerezhetők ezek az információk.
- Ott pusztuljon el az a féreg, ahol van!
- Abigail, nézz rám - mondtam neki, majd állánál fogva gyengéden magam felé fordítottam, hogy a szemébe nézhessek. - Más halálát kívánni akkor sem szabad, ha úgy érzed, jogod van hozzá. Egyrészt nem szép dolog, másrészt pedig nem szabad hagynod, hogy a gyűlölet eluralkodjon rajtad. A negatív érzések olyanok, mint egy rosszabb fajta vírus: ha elterjednek a lelkedben, nagyon nehéz, szinte lehetetlen kiirtani, miközben tovább terjednek és megfertőzik a még egészséges gondolataidat is. Hagyd, hogy az igazságszolgáltatás elvégezze a dolgát!
- De ez akkor sem hozza vissza sem anyát, sem pedig Daryllt - motyogta Abby, miközben sötétbarna szemei megteltek könnyekkel. Magamhoz szorítottam őt, úgy hagytam, hadd sírja ki magát a vállamon.
- Minden rendben lesz, kincsem. Megígérem neked!
2021.04.02.