~ Sziasztok! ~
Ebben a posztban egy új verset hoztam, amit egy olyan embernek írtam, aki már nincs mellettem, de nagyon hiányzik. A legjobb barátnőm volt, úgy szerettem, mintha a testvérem lett volna. Mivel úgy sem fogja elolvasni, ezért rakom fel ide, hogy ezzel is elbúcsúzzak, és megpróbáljak túllépni a traumán, amit a helyzet okozott.
Jó olvasást!
Üdv,
Barbi
*****El akarom mondani*****
El akarom mondani,
hogy mennyire hiányzol,
hogy minden közös emlékünk
mélyen a lelkembe gázol.
El akarom mondani,
hogy mennyit jelentettél nekem,
hogy néha a Hold fénye mellett
könnybe lábad a szemem.
A legjobb barátom voltál.
Körülöttünk minden
annyira más volt,
annyira hihetetlen.
Elmondanám, hogy fontos voltál nekem,
hogy minden lépésedet mennyire tiszteltem.
Felnéztem rád, példát vettem rólad,
és minden szavad kérdés nélkül elhittem.
Sosem hazudtam neked, mindig őszinte voltam,
hiszen a legjobb barátomnak miért hazudnék?
Sosem gondoltam volna, hogy a végére
mindez már csak egy maradandó emlék.
Szívemet a bánat átitatja,
tagadnám, ha tudnám, hogy mennyire megvisel.
Meg akarok feledkezni a barátságunkról,
hiszen te már többé nekem nem hiszel.
Miért hagytál itt? Mit tettem ellened?
Magyarázatot talán már sosem kapok.
Mindezek ellenére sosem felejtelek el,
nincs olyan, hogy a múltunk nélkül telnének a napok.
Ha megtehetném, megváltoztatnám, amit elrontottam,
csak azért, hogy újra hozzám szólj.
Ha csak egy pillantásra is, de találkoznék veled,
és kívánnék az életedhez sok sikert és minden jót.
2022.04.13.