~ Sziasztok! ~
Ebben a posztban elhoztam Nektek egy számomra másik nagyon kedves dalt és annak fordítását, a Linkin Parktól a Leave Out All The Rest c. dalt. Noha reméltem, hogy egy ideig még nem kell ezt felraknom a blogra, sajnos mégis adódott rá alkalom - a későbbiekben meglátjátok, mire gondoltam ezalatt.
Miért ezt a dalt választottam?
Előre is bocsánat, de ez a rész egy kicsit hosszabb lesz, mint az eddigi fordításoknál. Ezt a dalt eredetileg egy nagyon régi, kedves barátnőm mutatta nekem hozzátéve, hogy "Én ezt a dalt szeretném, ha a temetésemen lejátszanák". Ez a mondata nagyon megragadt az agyamban, egészen annyira, hogy elkezdtem ebben a kontextusban gondolkodni a szöveg értelmezéséről.
A múlt héten, egészen pontosan november hatodikán elvesztettem szeretett nagypapámat. Ezt a részt neki szánom, a róla való megemlékezésemnek.
A sztori hátteréhez annyit érdemes tudnotok, hogy ő biológiai szempontból nem volt a rokonom, hanem édesanyámnak a nevelőapukája volt, aki már hatéves kora óta mellette volt és nevelte őt, de Anya a mai napig őt tekinti az édesapjának. Noha nem ő volt a vérszerinti nagyapám, nekem mindig ő lesz az igazi, hiszen nélküle nem lennénk azok, akik.
Megosztó személyiség volt: valaki vagy szerette, vagy utálta őt, de körülbelül senki nem volt semleges vele kapcsolatban. Noha nem volt tökéletes, voltak hibái - mint mindenki másnak -, számomra ő volt a nagybetűs Nagyszülő, hiszen egyedül őt ismertem még életében. Sajnos anyukám édesanyja, a vérszerinti nagymamám korán távozott közülünk korunk legveszélyesebb és legszemetebb betegségének, a ráknak köszönhetően, így nagypapám a halála után újra megházasodott - így került a családba az a nő, aki élete végéig a felesége volt, és akit a mai napig szeretek és tisztelek. Bár sosem fogja pótolni a nagymamámat, de mindig igyekezett valahogy befoltozni a hiánya által keltett űrt, amiért őszintén hálás vagyok neki a mai napig.
Szóval, Nagyapa. Nem volt a legjobb ember, voltak furcsa dolgai, de mi úgy szerettük, ahogy volt. Az édesanyám és a nővére, a keresztanyám mindketten édes lányaiként lettek felnevelve, az öccsük - aki már Nagyapa vérszerinti fia - pedig a nagyi halála után Nagyapával és a feleségével nőtt fel. Jelenleg a nagybátyámnak van három kisgyermeke, akiket a családunk nagyon szeret.
Nagyapa nagyon szeretett mindannyiunkat, mintha a vérszerinti unokái lennénk. A testvéremmel nyaranta mindig töltöttünk náluk legalább egy hetet, amiknek köszönhetően a szívünkben mindig nagyon kedves emlékeket fogunk őrizni róla. Én voltam az egyetlen, aki tegezhette, több okból is: egyrészt soha nem sikerült rászoktatni, hogy magázzam őt, másrészt pedig számomra a magázódás egyfajta távolságtartást jelképez...
Az emlékekkel kapcsolatban: egyszer (este) úgy gondoltam, hogy fürdés után még kimegyek az udvarra megnézni a kutyát, mert imádom az állatokat... A vége az lett, hogy a nagytestű állat a saját ivóvizében fürdetett meg mégegyszer, úgyhogy mehettem újra zuhanyozni...
Az egyetlen élő nagyszülőmként nagyon büszke voltam Nagyapára és nagyon szerettem őt. Tudtam, hogy nem tudtunk olyan rendszeresen találkozni, de ettől függetlenül még nagyon-nagyon szerettem őt és vártam, mikor láthatom újra. Előfordult, hogy eljött hozzánk mindenféle ok nélkül csak azért, hogy találkozzon velünk és lássa, hogy vagyunk, minden rendben van-e. Gyerekkoromban a húsvétot vártam a legjobban: tudtam, hogy Nagyapa hozni fogja magával a saját kis szódásüvegét és azzal fog kergetni az udvaron. Ilyenkor mindig csuromvizesen, de boldogan nevetve mentem átöltözni, hiszen ő volt az egyetlen, akitől nem bántam, hogy ilyen húsvéti locsolást kapok.
Gyerekként rengeteget tanultam tőle és a feleségétől, amit a mai napig hasznosítani tudok. Sokszor csak kiültünk a teraszra és néztük, ahogy Nagyapa szerel valamit, vagy a kutyával játszik.
Aztán teltek-múltak az évek, én felnőttem és elkezdtem a saját dolgaimmal foglalkozni. Mivel gyerekként azt láttam, hogy a nagyapám erős és élettel teli, ezért abba a hitbe ringattam magam, hogy ő megtörhetetlen. A saját félelmem miatt nem mertem hozzá még közelebb kerülni, hiszen azt hittem, hogy azzal majd kevésbé fog fájni, ha elveszítem - mondanom sem kell, mekkorát tévedtem.
Tavaly tavasszal, amikor éppen a pároméknál voltunk otthon, kaptam egy telefonhívást apukámtól, hogy Nagyapa stroke-ot kapott és kórházba került. Szerintem mondanom sem kell, mennyire megijedtem, hiszen nagyon rossz állapotban volt, az élete egy hajszálon múlt. Akkor még, valamiféle csoda által elkezdett javulni, majd napról napra erősödött és ügyesebb lett. Ezen a nyáron már újra lábra tudott állni - habár csak néhány pillanatig, de sikerült neki. Akkor nagyon büszke voltam rá és felcsillant bennem a remény sugara, hogy talán újra az az erős, vidám ember lesz, mint régen volt...
... Valahol azonban mégis éreztem, hogy ez nem így lesz. A nyári találkozásunk lett az utolsó emlékem róla. Egy teljes hónapig csend volt, nem hallottam semmit felőle, számomra ez pedig egyet jelentett a megnyugtató tudattal, hogy még él. Azt hittem, innentől minden rendbe fog jönni, hiszen ha ebből felgyógyul, akkor semmi nem állhat többé az útjába... aztán az előző hétvégén hívott fel apukám a szomorú hírrel, hogy meghalt. Először sokkos állapotban hallgattam a hangját, ahogy beszélt a telefonba, de nem fogtam fel belőle semmit sem, hiszen egy dolog járt a fejemben: elvesztettem őt. A reményem azon nyomban szertefoszlott, helyét a leírhatatlan fájdalom és elkeseredettség vette át.
Apa azt mondta, hogy elvitték őt egy másik, sokkal távolabbi város kórházába, mert ami közel volt, teltházas volt. Ott napokig lélegeztetőgépre volt kötve, mert a tüdejét támadta meg valami - sajnos az sem elképzelhetetlen, hogy ez a rohadt CoVid-19 tehetett róla -, aztán elaludt. Csendesen, véglegesen elaludt, hátrahagyva nekünk az emlékeinket és fájdalmunkat.
Napokig nem bírtam normálisan enni, inni, még létezni sem. A fájdalom olyan iszonyatos volt, hogy levegőt venni is fájt, a szívemet fekete burokként borította be a gyász kegyetlenül sötét fátyla, megkeményítve a lelkemet és senkit nem engedve magamhoz. Sajnos a páromat is igyekeztem magamtól távol tartani addig, amíg valahogy ki nem kecmergek ebből a feneketlen mélységből, amibe süllyedtem. Véletlenszerűen törtek rám a sírógörcsök, a rohamok, melyek pokoli fájdalmam csak tovább tetézték, az emlékképektől pedig nem tudtam szabadulni.
Aztán kedden eljött hozzám az egyik legjobb barátnőm, akinek azóta is hálás vagyok ezért a tettéért. Ha ő nincs, még mindig az önmarcangolásba burkolóznék. Az empátiája, a felém sugározott, hihetetlen mértékű szeretete és kedvessége végül áttörte a fekete burkot és hagyta, hadd szakadjon fel belőlem az elmúlt időszak borzalma. Aznap este összetörtem és újra összeraktam magam - noha segítséggel, de végre sikerült. Azóta könnyebb a lelkem, de valahol azért még mindig érzem a nyomasztó ürességet és a fájdalmas valóságot.
Azonban vigasztal a tudat, hogy Nagyapának végül könnyebb így. Végre nem kell szenvednie sem fizikailag, sem lelkileg, hiszen nem fáj többé már. Mi igyekszünk a jóra emlékezni, minden olyan dologra, amit neki köszönhetünk. Remélem, most már minden rendben lesz vele ♥ . Nagyon hiányzik, de tudom, hogy végre nem fáj neki semmi.
Nos, ez lett volna az én kis történetem ezzel a témával kapcsolatban. Annyit szeretnék még hozzátenni, hogy számomra ez a dal tabu volt - tehát nem fordítottam volna le kérésre sem -, mert annyi mindent jelképez az életemben... A fájdalmat, a depresszióból való kilábalást, a gyászt. Ami pedig utána jön, azt már a mi döntéseink határozzák meg.
Fogadjátok hát sok szeretettel a Linkin Park Leave Out All The Rest c. dalát és annak fordítását!
Köszönöm, ha végig olvastad a posztot!
Üdv,
Barbi
Leave Out All The Rest
I dreamed I was missing
You were so scared
But no one would listen
'Cause no one else cared
After my dreaming
I woke with this fear
What am I leaving
When I'm done here?
So if you're asking me
I want you to know
When my time comes
Forget the wrong that I've done
Help me leave behind some
Reasons to be missed
And don't resent me
And when you're feeling empty
Keep me in your memory
Leave out all the rest
Leave out all the rest
Don't be afraid
I've taken my beating
I've shared what I've made
I'm strong on the surface
Not all the way through
I've never been perfect
But neither have you
So if you're asking me
I want you to know
Forget the wrong that I've done
Help me leave behind some
Reasons to be missed
Don't resent me
And when you're feeling empty
Keep me in your memory
Leave out all the rest
Leave out all the rest
You've learned to hide so well
Pretending someone else can come
And save me from myself
I can't be who you are
Forget the wrong that I've done
Help me leave behind some
Reasons to be missed
Don't resent me
And when you're feeling empty
Keep me in your memory
Leave out all the rest
Leave out all the rest
You've learned to hide so well
Pretending someone else can come
And save me from myself
I can't be who you are
I can't be who you are
Hagyj ki minden mást
Azt álmodtam, hogy eltűntem
Te nagyon féltél
De senki nem hallgatott meg
Mert senkit nem érdekelt
Az álmom után
Ezzel a félelemmel ébredtem:
Mit hagyok itt
Ha itt végeztem?
Szóval, ha engem kérdezel, azt akarom, hogy tudd
Amikor eljön az én időm
Felejtsd el, ami rosszat tettem
Segíts hátra hagyni néhány okot, amiért hiányozhatnék
Ne neheztelj rám
És amikor üresnek érzed magad
Őrizz meg az emlékeidben
Hagyj ki minden mást
Hagyj ki minden mást
Ne félj
Megkaptam a verést
Elmondtam, mit csináltam
A felszínen erős vagyok
Nem végig
Soha nem voltam tökéletes
De te sem
Szóval, ha engem kérdezel, azt akarom, hogy tudd
Amikor eljön az én időm
Felejtsd el, ami rosszat tettem
Segíts hátra hagyni néhány okot, amiért hiányozhatnék
Ne neheztelj rám
És amikor üresnek érzed magad
Őrizz meg az emlékeidben
Hagyj ki minden mást
Hagyj ki minden mást
Elfeledve belül az összes fájdalmat
Megtanultad olyan jól elrejteni
Tettetve, hogy jöhet valaki más
És meg tud menteni saját magamtól
Nem tudok az lenni, aki te vagy
Amikor eljön az én időm
Felejtsd el, ami rosszat tettem
Segíts hátra hagyni néhány okot, amiért hiányozhatnék
Ne neheztelj rám
És amikor üresnek érzed magad
Őrizz meg az emlékeidben
Hagyj ki minden mást
Hagyj ki minden mást
Elfeledve belül az összes fájdalmat
Megtanultad olyan jól elrejteni
Tettetve, hogy jöhet valaki más
És meg tud menteni saját magamtól
Nem tudok az lenni, aki te vagy
Nem tudok az lenni, aki te vagy