~ Sziasztok! ~
Ebben a bejegyzésben az én nézőpontomat szeretném megosztani az olvasókkal a társadalom problémás aspektusait tekintve. Jó szórakozást!
Üdv,
Barbi
*****A társadalom és annak áldozatai*****
Amióta az eszemet tudom, érlelődik bennem ez a téma. Már régóta jelen vannak komoly problémák a társadalomban, amik az idő múlásával csak fokozódtak és eldurvultak - a mai világban pedig szinte képtelenség szó nélkül elmenni mellettük. Mindenkinek van erről véleménye, azonban vannak, akik ez ellen nem akarnak vagy nem mernek felszólalni. Ebben a posztban ezt a témakört fogom bővebben kifejteni, példák széles tárházával illusztrálva gondolatmenetemet.
Az első, amiről említést tennék, a hazugság és az alaptalan vádaskodás. Milliók életét tették tönkre a rosszindulatú, hatalommal rendelkező emberfajzatok, akik sajnos magasabb pozíciót foglalnak el a társadalmi ranglétrán, mint azt akár csak sejtenénk is. Végtére is okkal léteznek olyan kifejezések, mint például korrupció, megvesztegethető végrehajtó szervek, kapitalizmus - és még évekig sorolhatnám, mert ezer meg egy hasonló jellegű dolog fellelhető még. Ennek elsődleges oka, hogy az emberi faj eredendően részrehajló, aki pedig ezt kellőképpen ki is tudja használni, sokkal jobb sorsot tud teremteni magának, noha az nem éppen legális módszerekkel sikerült is.
Emellett az irigység is hozzátartozik ehhez a repertoárhoz. Ne mondja senki, hogy még sosem érezte azt egy méregdrága autó láttán, ami éppen elhúzott mellette, hogy lenne az adott illető helyében... Vagy akár gyerekként, ha éppen nem volt nálunk csokoládé, egy másik társunknál pedig igen, nyilvánvalóan mi is megkívántuk és legszívesebben azonnal kitéptük volna a kezéből, csak azért, hogy a miénk lehessen az édesség. Ha túl messzire megyünk, gyarló emberi mivoltunk és önzőségünk hazugságokat szül, ezek pedig egy társadalmon belül hatalmas ellentéteket eredményezhetnek, amelyek speciális esetekben akár emberi életekbe is kerülhetnek.
Elsőként nézzük, mi is a legnagyobb probléma a társadalomban. Vannak bizonyos szabályszerűségek, egyfajta követendő példa, amelyeket mi csak társadalmi normákként emlegetünk. A mindennapi életben ez jóval több nehézséget okoz, mint amit a felszínen látunk. A társadalomba való "belépésünket" ugyan nem mi választjuk meg, ennek ellenére mégis lesz később egy bizonyos elvárás velünk szemben: ha nem tudsz beilleszkedni és a kötelezően rád erőltetett szabályok alapján élni az életedet, akkor kirekesztett leszel.
A legjobb példa erre Michael Jackson esete. Joggal állíthatnátok, hogy ez nem reális, hiszen rajongójának tartom magam, tehát elfogult vagyok az ártatlanságát illetően, ugyanakkor felnőtt fejjel már sokkal másképp látom a dolgokat, mint tizenévesen. Annak idején vakon hittem benne, megkérdőjelezhetetlen volt számomra minden érv, amit mellette hoztak fel. Azóta kellő tapasztalatot szereztem ahhoz, hogy megtanuljam: csak azt hidd el, amit a saját szemeddel látsz. Az előbbi kijelentésemből kifolyólag pedig úgy gondolom, hogy mindenféle kötődést félretéve, érzelmektől mentesen, csak a bizonyítékokat górcső alá véve képes vagyok megvizsgálni az esetet. A Pop Királyát többször vádolták gyermekmolesztálással, de érdekes módon egyetlen alkalommal sem tudták bizonyítani bűnösségét. Ezekbe a dolgokba bővebben nem akarok belemenni, hiszen erről a témáról rengeteg könyv és cikk létezik már, mindegyik más és más perspektívából szemlélve, emellett napokon keresztül tudnék pro és kontra érveket felhozni az ügyben, ami jelen esetben teljesen lényegtelen ebből a szempontból, hiszen a következő bekezdésem fő témája a média gusztustalan viselkedése és az emberek hiszékenysége.
Mindannyian tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy Michael Jackson kinézete az évek során egyre nagyobb mértékben eltért a fiatalkori megjelenésétől - ennek azonban semmi köze sem volt ahhoz, amit a média állított róla, és ezzel egyidejűleg az emberek egy részét hiszékenységüknél alaposan megragadva ellene is fordította vele. Ez a férfi már egész pici gyermekként - konkrétan ötéves kora óta - a reflektorfényben sütkérezett, szinte a színpadon élte az életét. Természetes volt, hogy előbb-utóbb a magánélete is nyitott könyvként az emberek szeme elé fog kerülni, vagy legalábbis megpróbálnak majd mindent kideríteni vele kapcsolatban. A média arrogáns és mocskos módon avatkozott bele az életébe, nyomdafestéket nem tűrő vádaskodásokkal telítve "munkáikat", amelyek nyilvánvalóan a hétköznapi ember szemén keresztül eléggé valósághűnek tűnhettek, de valójában csak irigység szülte összeesküvésről volt szó.
Számtalan példát tudnék hozni egyszerre, de nem állt szándékomban ötven oldalnyi információt leírni, úgyhogy kiragadom belőle az elsődleges szempontot: a bőrszín megváltozása. Nos, bőven elegendő lenne, ha az emberek egyszerűen csak utána olvasnának bizonyos dolgoknak, mielőtt vádaskodásba kezdenek. El kell áruljak egy titkot: meglepő módon NEM fehérítette a bőrét. A genetikailag öröklött autoimmun betegséget, amely stressz és terhelés hatására beindul és elkezdi előbb roncsolni, majd teljesen megölni a bőr pigmentsejtjeit, az orvostudomány csak Vitiligoként emlegeti. Ennek a problémának több formája is van, ezeket pedig a testen megjelenő festékhiányos foltok alakjából és kiterjedéséből kiindulva különítik el. A legrosszabb és legkellemetlenebb típusa az a fajta Vitiligo, amikor a teljes testet beborítják ezek a foltok, az arcot is beleértve. Szerencsétlenségére Michaelnek pont ez volt a nagy gondja, amit iszonyatos mennyiségű sminkkel igyekezett elfedni. A saját családomban is van egy személy, aki ettől szenved és bátran állíthatom, hogy a betegség egyik főbb jellemzője, hogy ahol egyszer előjött, ott már soha nem fog visszaállni a bőr normál pigment termelése, ami azért lássuk be, egy feketebőrű személynél elég nagy törést jelent. Mindezek mellett még küzdött a Lupus nevű, szintén autoimmun betegséggel, amelynek főbb következménye a test szőrzetének ritkulása, beleértve a hajat és a szemöldököt is. Ezek után kétségkívül állíthatom, hogy a vádak hamis mivolta orvosok által bizonyítást nyert.
Amit a fenti bekezdésből ki akartam hozni, az a tény, miszerint az emberek előbb ítélkeznek, ezzel tönkretéve rengeteg másik társuk boldogságát. Ha csak MJ-t vesszük példának, a média és az emberek előítéletei miatt egy megtört, visszahúzódó, boldogtalan személy lett belőle.
A másik dolog, ami még jobban felháborít, az emberi gondatlanság és az azt követő hibákért és balesetekért a felelősségvállalás teljes hiánya. A legjobb példát ugyancsak Jackson személyében találhatjuk meg: 1984-ben, a második Pepsi reklámfilmje forgatása során harmadfokú égési sérüléseket szenvedett, miután meggyúlt a haja néhány magnézium villanófény robbanását követően. Hogy ez hogyan kapcsolódik az emberi gondatlansághoz? Ahogyan maga Michael írta a Holdséta című 1988-as önéletrajzi könyvében: "Később tudtam meg, hogy a fénybombák csak kétlábnyira (kb. 60 centiméterre) robbantak a fejem körül, amely minden tűzrendészeti utasítás semmibevételét jelentette"*. Ugyan mi ez, ha nem emberi gondatlanság? A cikk további részében olvasható még az is, hogy a Pepsi képviselői még csak arra sem vették a fáradságot, hogy megnézzék az állapotát, nem még felelősséget vállalni a tetteikért...
Az ilyen és hasonló jellegű dolgok miatt azt gondolom, hogy a társadalomba való teljes asszimiláció nem feltétlenül szükséges eleme egy boldog életnek. Noha a kezdetekkor azért hozták létre ezeket a szociális közösségi formákat, hogy egymást segítsük, a mai világban valahogy mégis az ellenkezőjét lehet tapasztalni. Az emberek bizalmatlanok és türelmetlenek egymással; a társadalmi normák egyre több és több embert taszítanak ki a közösségből, beláthatatlan negatív következményeket okozva ezzel; a technikai fejlődésnek és az emberek befolyásolhatóságának köszönhetően pedig az átlag intelligenciaszint rohamos csökkenésnek indult. A mai világban nem az számít alapműveltségnek, hogy ismerjük-e a saját történelmünket, hanem inkább az, mennyire ismerjük a mai közösségi oldalak főbb "hírességeit" és arcait, másnéven celebeket. Számomra ez mind-mind elfogadhatatlan, ugyanúgy, ahogy a társadalmi normák betartására való kötelezés is.
Az emberiség soha nem fogja elismerni, de a most normálisnak vélt tettek és gondolatok mind azt igazolják, mekkora mértékben is ártalmas a társadalom maga a mostani, de legfőképpen a jövő generációjára nézve. Úgy kell ezt elképzelnünk, mint egy tálat és kétszerannyi adag tésztát hozzá: minél jobban próbáljuk beletuszkolni, az oldalt utat találva magának újra és újra ki fog folyni, a végén pedig már semmi nem marad belőle. A hasonlatommal az intelligencia és az emberi értékek fokozatos csökkenését szerettem volna szemléltetni.
Bízom abban, hogy a jövőben ezekre a problémákra valahogyan sikerülni fog megoldást találni, de ha mégsem, akkor remélhetőleg már nem leszek itt, amikor ez bekövetkezik.
2020.11.24.
*Az idézet forrása: http://titkoltkinok.blogspot.com/p/sorsdonto-balesetek_22.html . Itt egyébként sok más, Michael Jacksonnal kapcsolatos dologra is fény derülhet, ha valaki rászánja magát és böngészi a blogot egy kicsit.